Az én lenni dráma!

Az vagyok, aki vagyok, és olyan vagyok, amilyen vagyok.

Azt mondják, változtassam meg a személyiségemet, nyilván nem fogom megtenni, miért is tenném? Mindig is így voltam, és nem tudom miért.

Natalia vagyok, 22 éves. Amikor kicsi voltam, nagyon engedelmes, csendes és helyes kislány voltam, igazi mintagyerek. Az általános és középiskolában soha nem buktattam meg egyetlen tárgyat sem, szuper nyugodt voltam, soha nem válaszoltam vissza senkinek, főleg nem a felnőtteknek. De felnőttem, és kialakítottam a személyiségemet, és nagyon jól tettem. Sokáig hallgattam, és mindent elviseltem, a tiszteletlenséget, a megjegyzéseket a testemről. És miért a testemről? Mert vékony voltam. Mondom, hogy voltam, mert a mai perspektívámból és önbizalommal nézve sokat fejlődtem. 7 hónapja kezdtem el járni az edzőterembe, 3 hónapig rendszeresen jártam, majd abbahagytam, mert dolgoznom kellett. 2 hónapja kezdtem el újra, és ma már rendszeresen járok. Azt mondják, 6 hónapig kell járni ahhoz, hogy rendszeressé váljon, és átlagosan 1-2 év, hogy eredményeket lássunk, de 2 hónap után már én is látom a tükrön a változást, tetszik a testem, tetszik, ahogy kinézek, amit régen nem mondhattam. Régen nagyon vékony voltam, és folyamatosan küzdöttem a démonjaimmal, a gondolataimmal, az elmémmel, a többiek hülye megjegyzéseivel, az idegenek és a családom gúnyos nevetésével...