Én vagyok, aki vagyok, és olyan vagyok, amilyen vagyok.

Azt mondják, változtassam meg a személyiségemet, de nyilvánvalóan nem fogom megtenni, miért tenném? Mindig pont van, és nem tudom, miért.

Natalia vagyok, és 22 éves vagyok. Amikor kicsi voltam, nagyon engedelmes, csendes és helyes voltam, egy igazi kislány. Az általános iskolában és a középiskolában soha nem buktunk meg egyetlen tantárgyból sem, szuper nyugodt voltam, soha nem válaszoltam vissza senkinek, és még kevésbé az idősebbeknek. De felnőttem, felnőttem, és formáltam magamat, kialakítottam a személyiségemet, és nagyon jól tettem. Sok időt töltöttem anélkül, hogy bármit is mondtam volna, és mindent megengedtem, hogy mondjanak nekem, hallgattam a tiszteletlenséget, a megjegyzéseket a testemről, és miért a testemről? Mert vékony voltam, azt mondom, hogy voltam, mert a mai perspektívámból, a biztonsággal, amit ma érzek, előreléptem egy kupaccal. 7 hónappal ezelőtt elkezdtem edzeni, 3 hónapig jártam szabályosan, majd abbahagytam, mert dolgoznom kellett, 2 hónapja visszatértem, és ma már folyamatosan járok. Ugyanakkor azt mondják, hogy 6 hónapot kell edzeni ahhoz, hogy állandó legyen, és 1-2 évig kell edzeni, hogy látható eredményeket érjünk el, de én 2 hónap alatt nézek a tükörbe, és tetszik a testem, tetszik, ahogy nézek ki, amivel régen nem tudtam volna dicsekedni. Régen nagyon vékony voltam, és folyamatosan küzdöttem a démonjaimmal, a gondolataimmal, az elmémmel, a többi ember hülye megjegyzéseivel, a külföldiek, és a családom gúnyos nevetésével...